Hasonlítás

Van valami, amit nagyon gyorsan megtanultam a sorselemzések során: 

Nincs egyforma ember!

Mindenki a saját főszereplője az életének és a díszlet, ami körül veszi egyedi és megismételhetetlen.

Egy embert mi határoz meg? Csak pár kérdés a sok közül:

-          Mikor született? (Asztrológiai születési képlet)

-          Milyen emberek a szülei?

-          Hol és milyen körülmények között nőtt fel?

-          Milyen karmát cipel magával?

És ez még csak az út eleje, hiszen minden újabb nap az életünkből, újabb tapasztalatokat szül és ez alapján döntünk majd a következő napon. Ok-okozat.

Aki állandóan a múltját elemzi, vagy éppen a jövőjét, sokkal nehezebben és lassabban halad előre, mint aki megéli a jelenét.

Tehát abból indulok ki, hogy én vagyok a főszereplője az életemnek. Ha egy kicsit tovább gondolom, talán nem is egy világ létezik, hanem végtelen sok és abból egyik az enyém! Nem létezik senki se körülöttem, minden ember, tárgy, a környezetem az én kivetülésem…  Erről a tarot kártya is mesél, íme a két lap:

"A moziban mindig a vetítővásznat nézed, és soha nem pillantasz hátra, magad mögé - pedig a vetítőgép ott van. A film valójában nem a vásznon pereg; azt csupán a vetítőgép vetíti a vászonra. A film mögötted pereg, de te sosem nézel oda. Pedig a vetítőgép ott van. Mindig az elméd van a háttérben; az elméd egy vetítőgép. De te mindig csak a másikat nézed, mert számodra a másik a vetítővászon.
Amikor szerelmes vagy, gyönyörűnek látod a másikat, páratlanul szépnek. Amikor gyűlölsz, akkor ugyanez az ember egyszerre a legvisszataszítóbb lesz. És sosem kérdezed magadtól: hogy lehet az, hogy ugyanaz az ember egyszer a legszebb, máskor pedig a legcsúnyább...
Tehát az egyetlen út az igazsághoz, ha megtanulod, hogyan lehetnek közvetlenek a meglátásaid, hogyan mondj le az elméd által nyújtott "segítségről". Az elméd tevékenysége a probléma, mert az elme csupán álmokat tud teremteni... És annyira izgatottá válsz az álmoktól, hogy azok már valóságnak tűnnek. Ha túlságosan izgatott vagy, megrészegülsz, és már nem is vagy magadnál. Akkor bármit látsz, az csupán a saját kivetülésed. És annyi világ van, ahány elme, mert minden elme a saját kis világában él."

Osho

És akkor eljutottunk a mai heti témához a hasonlításhoz. Miért hasonlítom magam a többi emberhez folyamatosan? Miért értékelem önmagam így, nap mint nap?

• A sorselemzők szerint egyedi vagyok, és megismételhetetlen! Akkor miért akarok más bőrébe bújni? Miért nem fedezem fel önmagam, a képességeimet? És miért gondolom azt, hogy mások jobbak, ügyesebbek, tehetségesebbek, mint én? Miért gondolod azt, hogy Van Gogh-nak kell lenned, hogy festhessél? Mozartnak, hogy zenét írj? Ady Endrének, hogy verset írj? Mikszáthnak, hogy regényt írj? …
        Amit csinálsz a jelenedben, azt élvezd, szívvel-lélekkel!
  Emlékszel még gyermekkorodban mennyit hallottad ezt: Nem az számít a játékban, hogy te nyerj, hanem a részvétel! Micsoda közhely, mégis mekkora igazság tartalma van!

• Ha pedig a végtelen sok világ közül az egyik az enyém, akkor a kivetüléseim mind válaszreakciók, a döntéseim alapján. Ha kicsinek érzem magam a másikkal szemben, akkor ennek csak is én vagyok a felelőse és nem a másik! Hiszen az is én vagyok!

Sok elméletet, filozofikus gondolatokat lehetne még leírni, de mind ugyan oda vezetne: 

Ha állandóan összehasonlítod az életedet, tetteidet, elért eredményeidet másokkal, akkor zsákutcában jársz! Ezzel csak is önmagadat fogod bántani! Rengeteg negatív energia, fog így felhalmozódni: irigység, gyűlölet, utálkozás, kibeszélés, lelki bántások, elutasítás, érzelmi zsarolás…

A mai héten próbáld meg úgy megélni minden pillanatodat, hogy nem hasonlítod a munkádat, tetteidet, otthonodat másokhoz. Bármi megszületik a kezed alatt elégedetten nézz rá! Készíts egy megszokott vacsorát, de csempész bele egy kis kreativitást! Élvezd minden pillanatát, amíg elkészíted! Légy büszke magadra, az eddig elért eredményeidre! Szeresd a világodat, mert ez a te dolgod! Ez a tiéd! Nem másé!!!